Természetesen, vagy inkább csak valószínűleg nem arról van szó, hogy a kis 10 hónaposnak máris barátai, sőt, képzeletbeli barátai lennének, bár nagyon szociális kislány, ez már most látszik rajta. A szókincse bővült a címben említett két szóval, jobban mondva szűkült, mert mostanában a sámáni kántálós hörgésen kívül leginkább ezt a két szót ismételgeti.

Először Ede jelent meg nálunk, és bukkant fel szinte minden élethelyzetben, a lakás és Lujza környezetének minden pontján. Ő kukucskál vissza rá mosolyogva a tükörből, amikor a reggeli visszaalvás után felébred, immár a mi ágyunkban, ő köszön neki az egyébként minket ábrázoló képekről a nappaliban, amiket minden alkalommal megnézünk. Ede, majd később Eta is ott csücsülnek a kiflicsücskön, a hajtogatós állatos könyvön, az ablakpárkányon kikukucskálás közben, a babakocsi kupoláján, amit először megpillant a délutáni szunyóka után.

Edének többféle vezetékneve is van, és mivel Lujza mindig utána mondja, így gyaníthatóan Ede, illetve az Edék külföldiek. Így hát ismeretes bizonyos Ede Áó, Ede Ajnya, Ede Bömbömböm és egy holland felmenőkkel rendelkező Ede Eidee.

Eta, valószínűsítem, hogy ugyan abból a családból származhat, mint Ede, mert neki is hasonló vezetékneveit említi Lujzi. Sőt, a napokban született egy kistestvérük is, Ida, így már hárman szoktak Lujzival játszani.

Természetesen nagyon örülünk, hogy már most ilyen kiterjedt nemzetközi baráti körrel rendelkezik a gyermekünk, de azért Lujzanyukája és apukája már díjazná az Anya és Apa nevek célzott használatát is!