Augusztus elseje van, az anyatejes táplálás világnapja. Ennek kapcsán írom le a tapasztalataimat. Nem akarok prédikálni, ez szerintem minden anyuka saját döntése, csak bízom benne, hogy eloszlatom egy-két jövendőbeli anyuka félelmét a szoptatással kapcsolatban. 

Mert őszinte leszek, én ettől féltem, illetve tartottam a legjobban. Hogy nem fog-e fájni, milyen érzés lesz, meddig fogom tudni szoptatni a kisbabámat. Nem tartozom azok közé, akik elítélik azokat az anyukákat, akik nem akarják szoptatni a kisbabájukat, mert milliók nőttek, nőnek fel tápszeren, nincs azzal semmi gond.

Én az első 3 hónapban fogat összeszorítva szoptattam a Lujzit, folyton vérzett és sebes volt a mellem. Nyilván valamit nem csináltam jól, pedig tényleg többféleképpen, több tanács és szakirodalom alapján próbáltam. Aztán a 4. hónapban beállt a rend, lehet, hogy addigra csiszolódtunk össze a kisasszonnyal. De egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy feladjam!

Elmondom, hogy szerintem miért érte/éri meg:

- Az biztos, hogy az anyatej a legtáplálóbb étel és ital a kisbabánknak. A kis ráncos 2,6 kilós kis csomag úgy kipuffadt tőle, hogy komoly értékeket tudnánk csempészni a hurkái között (persze ha akarnánk, de nem akarunk).

- Annyit eszik belőle, amennyit ő kíván.

- A legegyszerűbb, mert szó szerint mindig kéznél van, nem kell melegíteni, öntögetni, kevergetni, mosogatni, sterilizálni utána.

- Nagy magabiztosságot ad, ha úton vagyunk, hogy Lujzi aztán biztosan nem marad étlen-szomjan, amíg én vele vagyok, legyünk bárhol a világon, a győrújbaráti kerekerdő kellős közepén is akár.

- Jó, azért macera is van vele, össze kell barátkozni a melltartóbetéttel, mert jó pár hónapig hű társa lesz az ember lányának.

Nem vagyok egy szégyenlős típus, de azért természetesen a jó ízlés határain belül szoptattam már elég extrém helyeken. Legutóbb a győri Rába-parton, a legújabb győri vizes fesztivál esti programját nézve a szürkületben. 

Az a tézis pedig, hogy a szoptatástól üres tejeszacskó lesz a ciciből, szerintem egyenesen hülyeség. Persze nem végeztem sorstársaimon behatóbb vizsgálatot, de az én esetemben az a tejes zacskó őrzi eredeti formáját. Ugyan ezen a rendezvényen jegyezte meg egy kedves idős néni épp, hogy "Ijjnye Aranyom, de szép melleid vannak! Egyszer az enyém is ilyen volt!". Hát, meglepett a dicséret, de azért jól esett.

Szóval leendő Anyukák, egy percig se tartsatok a szoptatástól, tényleg nagyon jó dolog! Ha pedig hosszas próbálkozás után valamiért nem így alakul, akkor meg ne görcsöljetek a tápszeres táplálás miatt, mert akkor az lesz a legjobb a babátoknak!

Kajakóma:)