Az ember lánya manapság a húszas éveit tanulással, utazással, bulizással, sportolással és sok-sok munkával tölti. Aztán, amikor benő a fejünk lágya, és megtaláljuk azt, akivel az álmok valóra válhatnak, család leszünk, és a dolgok igenis megváltoznak: a baba lesz az első. Le kell mondani sok mindenről, mert egy kisbabával akár mennyire is szeretnénk, sok, korábbi rutinunk nem, vagy csak nagyon nehezen megvalósítható. Ez természetesen nem áldozat, nem lemondás, mert a kis fognövesztő, lovacskázó, mindjártmászó, folyamatosanmagyarázó és mindentfelfedező baba lesz a legnagyobb élményforrás az életünkben.
Amire azonban nagyon figyelni kell, azok a korábbi baráti kapcsolatok.
Szerencsém van, mert 4-5 olyan, szinte gyerekkori barátnőm van, akikkel nagyon közel állunk egymáshoz. Ezek a barátságok átvészeltek már több ezer kilométeres távolságokat, pasik – akik a mi Klikkünkben az utánfutók – jöttek-mentek, néhányan már – reméljük végleg – maradnak, de mi ugyan úgy összetartunk, mint korábban. És bizony, nem egyszerű. Alkalmazkodnom kell, hiszen máshol még nincs kisbaba, a többiek inkább este érnek rá, inkább egy pohár bor mellett beszélgetnének az élet nagy dolgairól. Ahogy én, úgy Lujza is alkalmazkodott, hiszen megszokta a babakocsis nézelődést az éttermek teraszán, ahol bár nem pohár bor, hanem limonádé mellett az anyukája is egy a barátnők között. És ahogy én, úgy a barátnők is alkalmazkodnak, mert több olyan programot szerveznek, ami kisbababarát.
Persze, vannak extrém helyzetek. Erre jó példa, hogy fog a szeptemberben 8hónapos Lujzababa lánybúcsúra utazni velünk Görögországba. Nem kell izgulni, apát is visszük persze magunkkal! Ha kellőképpen rugalmasak vagyunk, és alkalmazkodunk egymáshoz, akkor szerintem minden megoldható.
Nagyon fontosak a barátságok. Persze, találhatunk új ismerősöket hasonló, kisbabás társaságban, ahol akár barátságok is szövődhetnek, de a régi barátságok kincset érnek, amit minden életszakaszban kihívás megőrizni, de mindennél jobban megéri!
Az én Klikkem <3
