7 hónapot kellett várni Lujzababa első igazi nyilvános hisztijére. Mentségére legyen szólva, valószínűleg farkaséhes és zaklatott lehetett… Még mielőtt megijedne a Kedves Olvasó, gyorsan folytatom a történetet.
Lujzaanyukája hosszú idő után végre újra turisztokat kalauzolt, és németül is beszélhetett. A szokásos készülődés előzte meg a nagy eseményt, a Mama beizzítva a másfél órás programra, mindenféle Istencsapása ellen babakocsiba bepakolva, Lujzababa megszopiztatva biztos ami biztos alapon, hogy kedvezzek is neki nap közben, ha már egyszer anya lelécel idegenvezetni. És a B terv, ha a gondos időzítés ellenére rátör a farkaséhség, egy gyümölcsös gabonapép, ami utólag kiderült, életmentőnek bizonyult.
A terveknek megfelelően aztán randi az unokával a belvárosban, bandázás és séta, majd miután én kiordítoztam magam auf Deutsch, egy mosolygós, elégedett babát kaptam vissza, ahogy a Mamának leszállítottam. Alig léptünk párat az elbúcsúzás után, Lujzi bekapcsolt. Na jó, oka volt rá, mert az órás boltban az ember, aki kicserélte az elemet az óráimban, babaszemmel nézve sem volt túl bizalomgerjesztő, és hiába választotta el a csemetét és őt egy pult és a babakocsi, és hiába rá sem hederített a pasas, Lujzi már ott zokon vette a csúnya látványt, és hangos sírásba kezdett. Egyébként jogosan bekapcsolódhattam volna én is, mert az ügyes ürge elemcsere közben betörte az órám üveglapját, úgyhogy egy „Elnézést, előfordul, természetesen ingyen megjavítjuk, jöjjön vissza holnap!” után inkább beletörődtem az egészbe – magamra sem ismerek így utólag, meg ugye ó persze, marha egyszerű csak úgy visszamenni holnap – , és masíroztam is ki a reklamáló gyermekkel az üzletből, hátha az utcán szebb élmények várják.
Nem értünk messzire, a sírás átcsapott égtelen selátsehall hisztibe. Néhány Ma-ma-ma azért kivehető volt közben, úgyhogy megörülve a bekészített B tervnek, és hogy nem kell bekéredzkednem a szokásos beépített éttermünkbe szoptatni, eltoltam a visongó babakocsit a térig, és belelapátoltam a bent ülő farkaséhes jószágba egy nagy üveg gyümölcsös gabonapépet.
Itthon aztán a cici után új hiszticsillapítóra volt szükségem, mert az „Anya ne már, hogy te blogot írsz, és közben nyomkodod azt az izgi laptopot!” nevű hiszti következett, úgyhogy a kétfogú veszedelem most épp az egeret csócsálja…
Az itthoni hiszticsillapító
