A nyaralás szerintem minden kisgyerekes családban egy mumus téma, mert sokan attól tartanak, hogy az anyukák úgyse pihennek, csak helyet változtatnak nyaralás közben egy melegebb tájra. És ha ráadásul repülővel utazik a család, akkor mindenkinek az izgulás, a "nemférünkabőröndbe" aggódás, a "holpelenkázomát" és a "hogyadoknekienni" félelem jut eszébe. Nem mondom, hogy nem volt nagy az izgalom részünkről is, de alapos felkészüléssel, utánajárással, jól megtervezett logisztikai hadműveletekkel, egy kis izommunkával – ami a csomagok cipelését illeti, no és persze egy arzenál "csaknehisztizz" játékkal minden átvészelhető.

A következőkben néhány tippet, tanácsot, tapasztalatot írok le, ami nálunk bevált, hiszen a nyaralás tényleg igazi nyaralásként és aktív pihenésként telt.

Repjegyfoglalás: A repjegyfoglalás eléggé viccesre sikeredett, mert az elvileg ingyen utazó kisbabánk jegye szinte drágább lett, mint a miénk. A Ryanairnél ugyanis 25 EUR volt a babajegy egy útra. Cserébe vihettünk a fedélzetre plusz egy 5 kg-os pelenkázótáskát, valamint 2 ingyenesen feladható csomagot, ami babakocsi vagy utazóágy lehet többnyire. Ezeket közvetlenül beszállás előtt kellett leadni a repcsi lépcsőjénél, és elvileg – az osztrák kolléga szerint normalerweise – leszállás után ugyan itt is adják vissza. No, ez sem a krétai, sem a bécsi reptéren nem sikerült, úgyhogy egy külön szalagon pörgették ki a babás poggyászokat a bőröndök után, félelmeimet megcáfolva szerencsére sértetlenül.

A reptéren: A security check már izgalmasabbra sikerült. Bécsben külön sorba kellett mennünk kettőnknek Lujzival, a krétai reptéren szerencsére nem. Azt mondjuk nem értem, hogy várják el egy málhás szamár módjára felpakolt anyukától, hogy

1. vetkőzzön le,

2. pakoljon fel minden holmit a szalagra,

3. vegye ki a táskából a folyadékokat,

4. majd vegye ki a gyereket a babakocsiból,

5. ezt követően pedig csukja össze a babakocsit most már a 3. és 4. kezével,

6. és tegye fel a szalagra a járgányt is.

Udvariasan meg is kérdeztem a kedves biztonsági embert, hogy ugyan közben megfogná-e a rettentően barátságos kislányomat, amíg én kivitelezem a fenti mozdulatsort. Azt választotta, hogy inkább magyarázzam el, hogy kell összecsukni a babakocsit, és ő majd felteszi a szalagra. Itt azért nem mondom, hogy általános, hogy egy baba olyan jól viselkedjen, mint a mi Repülős Mókusunk. Teljesen megérteném, ha visítanának az össze-vissza cihált gyerekek, a szülők pedig még idegesebbek lennének ettől.

A repülés: A repülőn aztán kezdődött azért egy parányi izgalom, hogy is fog reagálni Lujzi a zajokra, a felszállásra és a lekötözött létre. Mert ugye a babákat az anyukájuk vagy apukájuk ölében a saját biztonsági övünkhöz rögzített mini övvel kell becsatolni menetiránnyal megegyezően. Móki szerencsére egyből elkezdett játszani a közelében fellelhető dolgokkal, mint a karfa gombjai, az előttünk lévő ülés támlájában lévő papírok stb. Én meg csak tuszmákoltam a szájába a cumit, hogy nehogy beduguljon a füle a nyomásváltozástól, amiről előtte olvastam (ez szerintem egy kicsit túl van lihegve). Pár perc után inkább úgy döntöttem, hogy szopizzon egyet, amitől aztán szerencsére aludt egy jó órát. A fennmaradó másfél órás utat aztán aktív nézelődéssel és mocorgással, beszélgetéssel töltötte. A hazaút is hasonlóképpen alakult, ott már azért előkerültek az egyébként tiltott dolgok, mint mobiltelefon, csak ne kezdjen el nyüsszögni az esti órákban már igencsak fáradt és nyűgös Lujzibaba.

Mit egyen a gyerek?: A felvihető táskába alaposan bepakoltam minden olyan, a túléléshez kellő holmit, amivel kihúzzuk akár 1-2 napig is, ha elkeverednének a feladott poggyászok. Babaételből is vittem párat, de a 6 napos nyaralásra azért azt terveztem, hogy ott majd bevásárolok belőlük. Na, az első ijedtség vagy inkább idegesség akkor fogott el, amikor a 3. boltból jöttünk ki üres kézzel, mert nem tartanak bébiételt. Nem is értem, mit esznek ezek a krétai gyerekek? Kecskét, mert abból volt bőven a hegyekben? Egy gyógyszertár legfelső polcán, mint valami mennyei manna, ki volt állítva néhány üveg HIPP, darabja 4 euróért. Na, itt meg olyan mérges lettem, hogy ennyiért ugyan nem fogok babaételt vásárolni 6 napra, akkor inkább főzök az airbnb szállásunkon. Aztán a következő élelmiszerboltban már volt választék, a bőség zavarában  3 fajta babaétel közül is lehetett választani: egy csirkés, egy borjús és egy vegyigyümi. Ezekből feltankoltunk, plusz vettünk zöldségeket és banánt, és abból is készítettem neki frissen krétai csemegét.

A babakocsi: Legjobb barátunk (a törlőkendőn kívül) az esernyőbabakocsi lett. A babakocsiválasztás nálunk egy kritikus kérdés volt Lujzi születése előtt. Nem voltam hajlandó több százezer forintot kiadni egy babakocsira. Kezdetben. Aztán gyakorló anyukaként megváltozott a véleményem. Lujzi 6 hónapos korában vettünk egy új babakocsiszettet, a leendő kistesóra is gondolva, plusz még egy esernyőkocsit is külön, hiszen tudtuk, hogy sokat fogunk utazni. Beleszerettem a Mamas&Papas kocsikba, és az új mályvaszínű terepcsoda lett az aktuális kedvenc. A bokáig érő homokot kivéve ez a kocsi tényleg minden terepen megállja a helyét, nagyon könnyű vele manőverezni, teljesen fektethető, így NyaralósLujzi jókat aludt benne akár séta közben, akár a strandon. Mivel a járgány kicsire összecsukható,a repülőn sem esett bántódása.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel feltöltődve érkeztünk haza az őszbe, és már tervezgetjük, hova megyünk együtt legközelebb.