Azt hiszem, lassan 4-5 hónapja, hogy nem adtunk blog formájában életjelet magunkról. Pedig élünk és virulunk, Lujzi nő, mint a bolondgomba. A másfél éves státuszon a védőnénink ARÁNYOS (nem pufi!) jelzővel illette, anyukája nagy büszkeségére:) A kortársai 90%-nál magasabb, és jó, azért leírom, a…

Lujzi és a bogarak közös története épp olyan idős, mint Lujzi maga. A kis Móki ugyanis egy hemangiómával a hátán született, ami tulajdonképpen egy piros pötty, ami majd ovis korára el fog múlni. Viszont addig is ő a mi kis katicabogarunk, így kézenfekvő volt, hogy az első plüsse is katica legyen,…

Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak-e a mostani témáról, és legfőképpen, hogy képpel illusztráljam-e. A következmények szerintem csak úgy 7-8 év múlva érnének utol, amikor a kis-nagylány Lujza majd számon kérné rajtam, hogy miért tettem fel róla cikis képet. A helyzet ugyanis az, hogy Mókusörs bal…

Amikor egy kedves barátnőm, Nóri, azaz EmmusésSáriAnyukája olvasta a varrógépes szenvedéseimet, arra bíztatott, ne adjam fel, hátha a kiságyas ütközőpárnákon gyakorlatot szerezve komolyabb fába is vághatom a fejszémet, mint varrónő. Mutatott egy videót a youtube-on, ami alapján tényleg nagyon…

Móki második névnapját kirándulással ünnepeltük. Úgy döntöttünk, nem veszünk neki ajándékot, mert dugig van a ház meséskönyvvel, építőkockával, plüssel, hintalóval, autóval stb. Fel is kerekedtünk egy eseménydús, több kiszállós, megállós autós kirándulásra a Bokodi-tó – Csókakői vár – Velencei-tó…

Lujzi első szülinapjára elkészítettem egy könyvet a blog eddigi bejegyzéseiből, ha úgy tetszik, az első évadot. Vicces volt újra felidézni az elmúlt egy évet, több szempontból is. Az, hogy a gyerek nő, mint a bolondgomba, azt hűen visszaadják az egyes történetekhez csatolt képek is. De egy…

Lujzi, mióta a nagy kádban fürdik, szabályszerűen megőrül, amikor elérkezik az idő, és engedni kezdem a vizet. A „Gyere, megyünk a szobádba levetkőzni!” vezényszóra már indul is a gyerekszoba irányába, és tépi magáról a ruhát. A kádban aztán általában nem történik csoda, menetrendszerűen becuppantja…

Nem kétség, hogy a kisbabás családokban minden a legkisebb körül forog, az ő szükségletei az elsődlegesek. Ehhez igazítjuk mindennapi életünket, reggelünket, esténket, éjjelünket, lakásunkat, és még sorolhatnám. No de mikor érkezik el az a pillanat, amikor a baba szükségletei már fondorlatos…

A következőkben nem arról lesz szó, hogy Lujzi igazi kukacokkal bandázna télvíz idején, azt talán majd nyártól. Bár Lujzaapukája pázsitja olyan szép sűrű lett tavaly nyáron, én pedig olyan profi módon kötöztem alatta a vakondhálót, hogy azon nem hogy vakond, még kukac sem tud feljönni. Lujzaanyukája…

Nem panaszkodom, hiszen kb. egy hónapja egész eseménytelenül telnek az éjszakáink. Az elalvás viszont annál mozgalmasabbra szokott sikerülni. Nem tudom, melyik kisgyermekes család hogyan abszolválja ezt a feladatot, valószínűleg ahány totyogó, csacsogó kis jószág, annyiféle tipp, trükk és praktika…