Emlékszem, a Mami mindig olyanokat mondott nekünk a húgommal, mikor kicsik voltunk, hogy „Kitaposom a beled!, meg hogy „Belegyúrlak a betonba! és hasonló. A Dédi pedig mindig azzal fenyegetett, hogy jók legyünk, mert elvisz minket a rézf.szú huhú.

Én teljesen kétségbe voltam esve, mikor erre visszagondoltam, hogy hogyan lehet ilyen csúnyán beszélni egy gyerekkel, mit fog ebből elraktározni felnőtt korára. Felnőttem, és kijelenthetem, hogy a focipályán és vezetés közben kamatoztatom csak az örökölt tudást, ezen kívül jobbára szépen beszélek.

Itt jutott eszembe, hogy azért mégis örökölhettem valamit az anyai ágamról a saját gyerkőccel kapcsolatban, mert felsorolni is szörnyű, hogy mi mindennek becézzük szegény Lujzit.

Igazából csak akkor hívjuk Lujzinak vagy Lujzának, ha kicsit mérgesek vagyunk rá, mert indokolatlanul nyüsszög, vagy épp összeharapja szopizás közben a cicimet, mert azt hiszi, az jó móka. Jesszus de tud fájni, pedig még foga sincs. Hát így tudta megenni anno a Dédi fogak nélkül azt a sok mindent… most már értem.

Szóval Lujzi becenevei közül az alábbiak vannak jelenleg használatban itthon:

Bűz, Bűzös, Bűzbomba – e nevek eredetét, azt hiszem, nem kell magyaráznom.

Puszpáng, Puszpángzon – a kerttervezés első fázisaiban nézegettem a növényeket, hogy melyek azok, amik kevés törődést igényelve igazi túlélők – na, ezek fognak nekünk kelleni az udvarra – és akkor ismerkedtem meg a puszpáng szóval. Nagyon megtetszett a hangzása, és fogalmam sincs miért, ráragadt a gyerekre.

Guszti, Gusztáv, Gusztavzon – a Guszti elnevezést akkor kapta Lujzus, amikor egyszer evés után azzal a szokásos felduzzadt, kipirult világvégeislehet fejével az apjára nézett, aki elnevezte Gusztinak.

Rókabéka, Békaróka – no, ez fogalmam sincs, honnét jött. Hacsak nem a Vukból, amikor a kis Vuk próbálja becserkészni a békát.

RókusMókus – ez már a Róka becézése, és az Édes Kincses RókusMókus című saját, megzenésített költemény főszereplője.

Nyulacska, (Kis)Nyulas, Nyuszker, Nyuszkeráj, Kincses, Kincső – mivel az apukájával egymást hívtuk, hívjuk Nyulasnak vagy Kincsőnek, Kincsesnek, ezért a gyermekünkre is ráragasztottuk az elnevezést.

Dagadt Jézus, TokaMatyi, Pufilufi, Pufilúd – ezek sem szorulnak, azt hiszem, bővebb magyarázatra.

A Lujza név becézett formái is használatban vannak természetesen, úgymint Lujzus, Lujzinho (ő bizonyára egy brazil focista lehetett), Lujzipötty, Lujzao stb.

Nem csak a becézésen fedezhetjük fel a kegyetlen bánásmód jeleit, gyakran fenyegetőzöm is a gyerekkel:

Rendszeresen fenyegetem azzal, hogy kidobom a kukába, méghozzá a barna kukába, mert a pelusait is abba kell dobni. Továbbá leharapom az orrát, megeszem reggelire vagy vacsorára. Azt is szoktam neki ecsetelni, miközben átpelenkázom, hogy milyen sorrendben fogom elfogyasztani a kis testét. Először a kis ujjait harapom le a kezéről, aztán a lábáról, aztán az orrát harapom le és a többi.

Aztán mikor édes szívem esetleg elkezd sírni, arra gondolok, hogy: „Jesszus, ez érti amit mondok!”, és gyorsan bocsánatot kérek, és elmondom, hogy anya nagyon buta, és természetesen csak vicceltJ Pedig dehogy érti. Legalábbis valóban remélem, hogy nem...

Ezzel szemben anya, azaz Tubi Mama a következőket szokta neki mondani:

Édes kicsi Rózsabimbó, Gyönyörű Rózsika, Szépséges Virágom, Gyémántos Virágom, Tündéri okos pici virágom és ezen bókok kevert formáiJ

Gondoltuk is apával, hogy nyitunk egy online bókgenerátort, és alkalmazzuk anyut, mert minden helyzetre tartogat egy mézesmázos kedvességet az ő gyönyörű unokájának.