Azt mindig is fontosnak tartottam, hogy kiegyensúlyozottan együnk. Sosem akartam, nem is tudtam fogyókúrázni, sokat sportoltam, sportolok, emellett pedig, noha nem ész nélkül, de eszem is mindent.

Lujzinak is ezt a példát szeretném mutatni, 3 hónapos kora óta jön velem – más választása nem lévén – tornázni, edzeni, illetve az étkezését is igyekszem minél színesebbre – szó szerint – kiegyensúlyozottra alakítani. Minden nap frissen készítem neki az ebédet, kivéve persze mikor elutazunk, vagy hosszabb időre elmegyünk itthonról, és nincs lehetőségem hűteni a megfőzött ételeket. Sózni, őszintén szólva, picit már sózom a babapüréket is, mert mi is elég fűszeresen, sósan, csípősen eszünk, ezért a családban valószínűleg ő is ebbe fog majd belenőni. Cukorral eddigi 9 hónapos pályafutása alatt még nem találkozott, és erre tényleg figyelni fogok a jövőben is, hogy se cukrozott üdítőt, se töménytelen mennyiségű édességet ne egyen.

Már most gondolkodom azon is, hova írassam majd be sportolni. Kezdetben jó lenne valami olyan mozgásforma, ami megalapozza a mozgáskoordinációját, pl. az ukido és/vagy a jazzbalett, aztán szerintem úgyis elkerülhetetlen lesz, hogy valamiféle labdajátékot válasszon. Nem mondom, hogy bátorítani fogom, hogy focizzon, de ha szeretne, akkor az biztos, hogy én és az apukája leszünk az elsők, akik helyet bérelünk majd a meccseire a lelátón. Jajj, szegény edzője… De már most ígérem, visszafogom majd magam! Zárójelben már most szeretném leszögezni, hogy kapus nem lesz, mint az apja! Azt csak a testemen át!

És amiért írom ezt a bejegyzést, az a spenót. Az én mindenevő, még mindig kétfogú Mókusom eddig tényleg mindent ügyesen és akkora lelkesedéssel befalt, hogy csodájára járnak az emberek, bárhol is étkezik Lujzi. Akkorára nyitja a száját, mint az oroszlán a Tom & Jerryben, amikor bekapja azt az óriási sonkát.

Mivel én is nagyon régen ettem spenótot, kitaláltam, hogy legyen az az ebéd. No, erre az eredményre (lásd a képen) még én sem számítottam, mert egy jó nagy gerezd fokhagyma is volt a spenótban. B. Lujzi, azaz Beles Lujzi azonban nem hazudtolta meg magát, és a spenótot is jóízűen betolta.

KisMóki, kedves egészségedre!