Móki birtokba vette a házat!

Hetek óta szorongatott a gondolat, hogy hamarosan muszáj lesz áttenni nappali székhelyünket a kanapén berendezett babasarokból a padlóra, ugyanis úgy éreztem, a kisasszony eléggé korlátozva van a szabad pörgés-forgásban. Nem volt mese, jött az alapos porszívózás, fertőtlenítő felmosás, leterítettük a babaszoba (még) szép fehér, bolyhos szőnyegét a nappaliba, és elindult a móka. Eddig is pár méternyi távolságban tengettem napjaimat Lujzi mellett, hogy ha valamilyen szuperképessége révén kiatletizálta volna magát a babafészekből, akkor ugrásnyira legyek, de most már tényleg a sarkában kell lennem, mert pikpak fordul kettőt-hármat egy irányba, és már koppan is a kis fejecskéje a padlón. Totál úgy éreztem ma magam, mint abban a pandás youtube-os videóban a gondozó, aki nem győzte összehalászni a kispandákat, akik négyen öt felé hömbölyödtek folyamatosan. Pedig nekem csak egy izgága guruló Mókira kell vigyáznom…

Lujzababa felettébb élvezte az első délelőttöt a kitágult térben, olyannyira, hogy azt vettem észre, egyszer csak csukódnak le a szemei, és magától elaludt a szőnyeg szélén.

Azt hiszem, végérvényesen eluralkodott a gyerekbirodalom a házban, úgyhogy Kedves Vendégeink, aki látogatóba jön, most már tényleg kérjük a cipőket levenni és sűrűn lefelé figyelni, mert bárhol előfordulhat egy guruló Lujzababa! 

SundisMóki a földön.