Tegnap érkeztünk haza a nyaralásból, Lujzi most repült életében először, mi pedig most nyaraltunk családként úgy igazán először. Szlovéniában ugyan már jártunk a tengernél nyár elején, de ez most sokkal izgalmasabb volt, hiszen nagyon messzire, Krétára röppentünk. Tele vagyunk élményekkel, így órákig tudnám mesélni Móki kalandjait.
Arra gondoltam, hogy írok egy nyaralásos élményes összefoglalót és egy amolyan „Lujzaanyukája tapasztalatai a repüléssel kapcsolatban” féle blogbejegyzést. Fogadjátok tehát sok szeretettel a nyaralásos élménybeszámolót.
Előzmény, avagy egy kis magyarázat, miért is keltünk útnak:
Az immár több évtizedes múltra visszatekintő baráti társaságom – leánykori nevén a KLIKK – újabb tagja készül férjhez menni, így hát jó szokásunkhoz híven felkerekedtünk egy külföldi túrára, hogy megünnepeljük utolsó leány napjait. Mivel bővült a Klikkünk egy ifjú hölgyeménnyel – ez lenne Lujzi, bármennyire is tűnik fülbevaló híján többnyire kisfiúnak –, mégse szakítottam el az apukájától egy hétre, így utánfutóként eljött velünk Lujza apukája is, aki kiválóan kigyakorolta a nyaralás közben a fotóstevékenységet. Tisztára win-win helyzet.
Az utazás első három napjában tartottuk a lánybúcsút, a maradék három napra csak mi maradtunk, kiegészülve Lujzi keresztanyukájával. A lánybúcsúból Lujzi is aktívan kivette a részét, kapott ő is Team Bride tetkót a combjára, és a szuperül bevált új kirándulós esernyő babakocsijában lelkesen jött velünk mindenhova, hegyre föl, hegyről le, óvárosba, étterembe, strandra, beachklubba. Autót is béreltünk, hogy elmenjünk egy távolabbi, szép strandra. Egyedül itt és az etetőszékek tekintetében jött belőlem elő a fertőtlenítő szörny, hiszen sem az autósülés, sem az éttermekben egyébként nagyon készségesen, egyből felkínált etetőszékek nem voltak túl bizalomgerjesztőek, ami a higiéniát és tisztaságot illeti. Sebaj, erre jó a törlőkendő, és mégiscsak nyaralunk, tehát vegyünk mindent lazán! Az autózást is ügyesen viselte Lujzi, egyedül az 5. napon ártott meg neki a krétai irtózatos hegyes-völgyes-szerpentines terep, amikor is édes kiscicám pont a strandra érkezéskor kidobta a taccsot, illetve a reggeli kekszes pépet. Ezt biztosan anyukájától örökölte, én még az egyetemi felvételim előtt is hánytam, pont mikor megállt a kocsink az egyetem előtt.
És hogy mennyire igaz, hogy a nyaraláson igenis be kell lazulni, arra egy képet hoztam illusztrációként.
Amennyire féltettem Lujzit kisebb korábban, hogy mit vesz a szájába, mit nyalogat, úgy muszáj volt ezt a kérdést lazábban vennem, hiszen így tapasztal a gyerek, egy kis koszt meg ugye amúgy is meg kell enni mindenkinek, és valljuk be, homokzabálás nélkül nehezen kivitelezhető a strandolás, ugyanis nem lehet leszögelni a mászva közlekedő, mindenhol felkapaszkodó gyereket a törölközőre. Így hát Lujzababa két pofára tömte a homokot, pankomorzsába panírozta mindenét, és rettentően élvezte mindezt.
A görögök egyébként rettentően kedvesek, előzékenyek, így mindenhol segítettek babaételt melegíteni, forró vizet adtak, etetőszéket hoztak stb.
Ahol feltűnt Lujzi, rögtön fő attrakció lett belőle, a „Denis, a komisz”-beli gyerekpofi-ráncigáló nénik csak jöttek és jöttek, és csodálták a Mókit, aki mint egy színésznő, 8 hónapos korára magától kifejlesztette az „ugye milyen rettentő cuki vagyok” mosolyát, néha még integetett is a járókelőknek.
Ami Lujzaanyukáját illeti, egy este engedélyeztem magamnak kimenőt, amikor benéztünk a csajokkal az éjszakába, miután megalapoztuk a jókedvet a lányos lakban. Pontosan 18 hónap után először ittam újra alkoholt, egy hőn áhított Aperol Spritzet. Kb. hajnali 2-re érkeztem haza a békésen szundikáló nagylányhoz, és az éber apukájához, aki olyan hősiesen elaltatta fél óra küzdelem után a csemetét, hogy Lujzi elfelejtett felkelni reggelig.
Nyaralós Mókus az 50-es faktor ellenére is szépen lebarnult, és nagyon jól érezte magát Krétán. Bár nem fog emlékezni az első igazi, repülős nyaralására, de annyi képet csináltunk róla, hogy a fotókönyvet nézegetve nagyobb korában biztosan örülni fog, hogy itt járt velünk.
