Lujzi, mióta a nagy kádban fürdik, szabályszerűen megőrül, amikor elérkezik az idő, és engedni kezdem a vizet. A „Gyere, megyünk a szobádba levetkőzni!” vezényszóra már indul is a gyerekszoba irányába, és tépi magáról a ruhát. A kádban aztán általában nem történik csoda, menetrendszerűen becuppantja a szájába a sárga kacsát, és szivattyúzza ki belőle a vizet. Néha azért foglalkozik a többi játékával is, illetve leginkább azokkal a dolgokkal, amik egyáltalán nem játékok, lásd Lujzaanyukája arclemosója, vagy alkalomadtán vet egy kósza pillantást a lefolyó króm tükrébe, és mosollyal nyugtázza, hogy még mindig ugyan az a Lujzi mosolyog vissza rá, majd szivattyúzza tovább a kacsát.

Látva, hogy mennyire bejön neki a vizes közeg, még január elején elmentünk először együtt fürdeni Sárvárra, most pedig már gyakorlott családi wellnessezőként tértünk vissza. Arra gondoltam, hogy összefoglalom a tudnivalókat, amiket mi nem tudtunk először, hogy a kedves olvasó kisbabások magabiztosan és minden földi jóval felszerelkezve vágjanak neki a családi medencézésnek. Következzenek tehát Lujzaanyukája wellness-tanácsai kezdőknek

Amit vigyünk magunkkal:

- ennivaló: mivel valószínűleg egy egész napra utazunk, kelleni fog elemózsia a csemetének. Ilyenkor szerintem nyugodtan adhatjuk az üveges babakaját, kár azzal vesződni, hogy előre főzött házi kosztot csomagolunk, ráadásul megfelelően nem is tudjuk tárolni. Lujzi itthon reggelizett, aztán délben bepusszantott egy gulyásos üveges babakaját (huhú, milyen szag volt a kocsiban hazafelé, mert naná, hogy indulás után 5 perccel durrantott be a kis Bűzgombóc), majd a délutáni szunyókája után egy doboznyi óriáskukacot, majd indulás előtt délután uzsonna gyanánt ismét üveges gyümölcsrizst.

- innivaló: Lujzi az élményfürdőben is folytatta itthoni jó szokását, és a fél medencét kiitta, de azért a kimerítő játék után mégis csak nagyon szomjas volt minden alkalommal, így fontos a sok folyadék.

- úszópelenka, fürdőruci: van olyan élményfürdő, ahol nem csak az úszópelenka, hanem a rá húzott fürdőnaci vagy fürdőbugyi, fürdőruci is kötelező, így erről se felejtkezzünk meg! Alig vártam, hogy ráadhassam végre az unikornisos fürdőruciját

- sima pelus: minden alkalommal, amikor tartunk egy kis szünetet a fürdés közben, száraz pelust adunk a gyerekre, így ebből is legyen nálunk megfelelő számú utánpótlás!

- köntös: karácsonyra kaptunk két cukker köntöst, az (naná, hogy) unikornisos már majdnem jó Lujzira, így nyolcszor feltűrt ujjal már tudja hordani. Jó szolgálatot tesz a medencén kívüli pihenés, evés-ivás alatt, mert nem mindenhol van ugyan olyan meleg a fürdőépületen belül.

- kifogó, takaró, napozó vagy egyéb rugi: a fürdések közötti időszakokban a köntös alá nem árt egy réteg ruha, ha alvásra adja fejét a kimerült babánk, akkor pedig takargassuk be!

- babakocsi: mi ide is vittük az esernyő babakocsinkat, mert, bár Lujza most már tud menni, azért mégis csak hatékonyabb a haladás, ha ő cipelteti magát a kocsiban, ráadásul a kocsira lehet aggatni mindenféle csomagot, törcsit, így egy hordozható gurulós szekrény is minket szolgál a wellnessben.

- a szokásos higiéniai kellékek: így egy év elteltével természetesen már nem vagyok mániákus fertőtlenítő, de azért a közösségi etetőszékek és pelenkázók varázslatos világában elkél némi fertőtlenítés

Amit ne vigyünk magunkkal, mert totálisan felesleges:

- játékok: bár természetesen nem indulunk úgy útnak sehova, hogy ne pakolnám tele a pelenkázótáskát játékokkal, Lujzi úgyis a kulcscsomóval, egyéb, talán évek óta a kocsiban rejlő ismeretlen eredetű tárgyakkal játszik út közben. A fürdőbe szerintem teljesen felesleges játékot vinni, mert annyi élményelem várja a gyerekeket a medencében, hogy azt se tudják, merre forduljanak. A nagyobbakkal már lehet rakétázni, dobálózni, a kicsik csak simán pancsolnak, a csúszdák pedig nem csak a gyerekeknek, hanem, valljuk be, a szülőknek is újra hatalmas élményt jelentenek, ha leküzdöttük a 30-as éveinkre azért jelentkező félelmeinket

- úszógumi: mi mondjuk vittük Lujzi teknősös úszógumiját, de most észrevettük, hogy egy tárolóban rengeteg úszógumi, karúszó sorakozik, amiket simán kölcsön lehet venni a napi használatra, majd szépen visszatenni.

Amivel egy jól felszerelt családbarát fürdő vár minket:

- pelenkázó az ötözőknél;

- külön rész a babák, gyerekek ellátására: ételmelegítő konyha, melegedőhelyiség, pelenkázók, etetőszékek, játszósarok, pihenőszoba;

- külön medencék, ezernyi játékkal, csúszdákkal;

- akadálymentes közlekedés a babakocsiknak (is);

- gyerekmenük (bár ez nálunk még nem jött szóba, de a nagyobb gyerekek miatt fontos).

Összefoglalásul elmondható, hogy Sárváron minden adott egy élményekkel teli családi wellnesshez, mi nagyon megszerettük ezt a fürdőt, ráadásul 1 órán belül oda is értünk Győrből. Végezetül pedig következzék némi megbotránkoztató tartalom: Lujzibabát a szokásos ebéd utáni szunyókája alatt szülei galádul odatolták a gyógymedence kinti részébe vezető kijárathoz, ők maguk pedig halált megvető bátorsággal kiúsztak élvezni a napsütést a gőzölgő medencéből. Természetesen 10 másodpercenként lecsekkoltuk az üvegen keresztül, nehogy lába kéljen a szunnyadó kisdednek, aki így másfél órás kimenőt engedélyezett szüleinek.

Nem kétség, hogy a kisbabás családokban minden a legkisebb körül forog, az ő szükségletei az elsődlegesek. Ehhez igazítjuk mindennapi életünket, reggelünket, esténket, éjjelünket, lakásunkat, és még sorolhatnám. No de mikor érkezik el az a pillanat, amikor a baba szükségletei már fondorlatos haditerveken alapulnak? Lujzaanyukája alaposan utána olvasott a témának, hogy kikupálja magát, és megértse az immár egy éves, rettentően hangos és akaratos cicfarkos Lujzababa hadviselését. A kis tábornok ugyanis a keleti harcművészet és a nyugati fejlett technika minden vívmányát beveti, hogy elérje céljait.

Lássunk néhányat a fegyverarzenálból:

1. Megtorpanás, leülés, homorítás, majd elfekvés

Lujza elméletileg már tud menni. A gyakorlatban azonban valószínűleg még nem érez magában elég önbizalmat az önálló két lábon való közlekedéshez, ezért ha nincs milyen bútordarabba kapaszkodnia, akkor engem visz magával a felfedezőútjaira. Ez persze tök izgalmasan hangzik, én is imádok új dolgokat felfedezni, például külföldre utazni vagy nagyokat kirándulni Magyarországon... Az egy éves gyermek roppant izgalmas felfedezőútjai azonban egyelőre kimerülnek abban, hogy naponta negyvenszer pakolja ki (igen, még mindig csak ki) ugyan azt a játékosdobozt és ugyan azt a ruhásszekrényt.

Őfennsége nem hajlandó már mászni, az mégiscsak derogál egy ekkora gyermeknek, így egész egyszerűen addig kapálózik a kezem után, míg nem kézen fogom, és sétálok vele, amerre úri kedve tartja. És hát úri kedve főként a gyerekszoba – nappali tengelyen mozog, naponta kb. 372-szer. Ha kitérőt szeretne tenni ez az úri kedv, mondjuk a becsukott ajtajú fürdőszobába, akkor a kisasszony megáll az ajtó előtt, és dörömbölni kezd. Ha az ajtó nem nyílik erre a kedves gesztusra, akkor alkalmazza például a fenti módszert.

2. Égtelen ordítás

Lujzi még nem tud egyedül enni, bár a múltkor már próbáltuk, miért is ne, pont a borsólevessel. Egy szóval tudom csak körülírni a mutatványunkat: atomtámadás. De erről majd máskor. Szóval a sonkás sajtos katonákon kívül még nem eszik egyedül H mint Haspók Lujza. Azt viszont annál önállóbban jelzi, mikor óhajt ivószünetet tartani. Mostanában minden kanál után. Így minden kanál után ordít egyet, az asztalon lévő tanulópohár felé mutat esdekelve, és ezt addig csinálja, amíg oda nem adom neki. Ha arra vetemednék, hogy „Na most már aztán, Kisasszony, együnk végre rendesen!”, akkor olyan ordítást rendez az etetőtrónján, hogy zeng a ház.

3. És az öntudatosan étkező Mókus azt is egészen konkrétan tudja már, hogy mikor telt be a mindent elnyelő pocakja. Ilyenkor mindkét kezével tiltakozóan megálljt parancsol, hogy ő bizony több kanalat látni sem szeretne. Ilyenkor tényleg nincs mit tenni, mert addig hadonászik, amíg úgyis minden feléje közeledő repülő, berregő, ugráló, kacskaringázó kanalat le nem kaszabol.

4. Toporzékolás, rugózás

Igen, Lujzi ilyet is tud (néha közösen küldi harcba az 1-es ponttal). Ezt általában fürdés előtt csinálja, ugyanis a fürdőkád, a nagy fürdőkád lett az új kedvence, amiért megőrül. Alig bírja kivárni, amíg vizet engedünk, addig sokszor a kád szélébe kapaszkodva, sírva nézi az egyre több vízben úszó játékait. Ha ilyenkor becsukom az ajtót, hogy ne kínozzam a látvánnyal, akkor vissza is kanyarodhatunk az 1-es ponthoz.

Persze azért Lujzaanyukáját sem faragták ám akármilyen fából, igyekeztem minden hadműveletre kifejleszteni a megfelelő ellencsapást.

Tekintsük most át ezeket:

1. A lefekvős bevetésre egész egyszerű a válasz, a tetthelyen hagyom ordítani, és továbbmegyek tenni a dolgom. A hangorkán általában tüntetőleg ott marad még néhány másodpercig, de aztán általában lecsendesedve egy idő után úgyis utánam jön. Ezt a módszert kültéren még nem próbáltam ki, tehát az utcán vagy boltban elfekvésre valószínűleg nem ezt fogom majd alkalmazni!

2. Na, az ivós trükk általában azért beválik neki. De amikor már tényleg minden e-gy-e-s kanál után vizet kér, akkor nálam is betelik az a bizonyos pohár, ami ugye Lujzinál inkább ürül, és ilyenkor elveszem tőle az iszit látótávolságon kívülre, és szépen, nyugodtan dudorászok vele szemben ülve. Néha még gonoszul bele is eszek az ennivalójába. Ő persze ordít néhány percig, majd megadja magát, és eszünk tovább.

3. Lásd fent, hogy erre még nincs ellenszer. De valószínűleg tényleg tele lehet a pocak ilyenkor, így általában megadom magam, és nem erőltetem.

4. Lujza persze azért gyorsan is tanul. Most már, ha nem is mindig, de megérti, hogy meg kell telnie vízzel annak a csábító kádnak. Közben figyelemelterelés céljából elsétálunk levetkőzni, ekkor már út közben elkezdi tépni magáról a ruhát. Igazából rettentő segítőkész.

Összegezve a fentieket, természetesen Lujzaanyukája kisarkította a helyzetet, mert ezek nem egy Lujzaszörny mindennapi szokásai (bár minden nap csinálja őket), hanem az egyébként békésen és vidáman telő napjaink kiragadott pillanatai. Lujzi összességében nagyon jól viselkedik, és egyelőre tényleg sikerül kezelni a hisztijeit.

Visszatérve a szakirodalomra, hogy valami értelmesről is szó essék:

A kisgyerekek agya ilyen korban még teljes mértékben a szükségleteik azonnali kielégítésére koncentrál, tehát nem beszélhetünk taktikázásról vagy befolyásolásról. Kb. 6 éves korukra erősödik meg az agyuk azon része, ami már stratégiákat is tud gyártani, tehát addig talán lesz elég időm, hogy megfelelően felvértezzem magam a tudatos, átgondolt hadműveletek ellen!

Aki jobban utána szeretne olvasni:

https://www.medveczkykata.hu/a-hiszti-miert-hisztizik-a-gyerek/ https://www.babaszoba.hu/articles/kisgyerek/Mi_zajlik_egy_kisgyerek_fejeben?aid=20161021190104

https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-baba-akarata http://m.koloknet.hu/csalad/eletszakaszok/baba/agyunk-fejlodeserol-diohejban/

A következőkben nem arról lesz szó, hogy Lujzi igazi kukacokkal bandázna télvíz idején, azt talán majd nyártól. Bár Lujzaapukája pázsitja olyan szép sűrű lett tavaly nyáron, én pedig olyan profi módon kötöztem alatta a vakondhálót, hogy azon nem hogy vakond, még kukac sem tud feljönni. Lujzaanyukája gyerekkorában imádott kukacot fogni a Mamiék kertjében. Lesben álltunk az ásó mellett, és a kiforgatott földkupacra lecsapva húztuk is ki a földigilisztákat, majd robogtunk vele a tyúkólhoz, hogy bedugjuk a rácson a pipiknek. Nos, nálunk nincsenek már pipik, maximum fagyasztott állapotban a hűtőben. A gilisztrákról pedig mélyen a föld alatt így felnőtt fejjel jobb is, ha nem tudok, mert már nem merném megfogni őket.

Lujzi tehát a sárga kukoricapelyhes kukaccal kötött szorosabb barátságot, ami a közelmúltban már-már beteges rajongássá fajult. Történt ugyanis, hogy a hős apa intézte egyik nap a bevásárlást, azaz elment vadászni, és hazatérve egy igazi zsákmánnyal örvendezte meg éhes kis fiókáját, egy igazi nagyvaddal, egy zacskó extra hosszú kukaccal, ami ráadásul nem tartalmaz hozzáadott sót (ez utóbbit Lujzaanyukája örömére). Lujzi, mint akit megbabonáztak, szó szerint tömi magába a csemegét, és már hangosan kiabálva reklamál is, amikor még tartja a kezében az utolsó, a nyáltól már összeolvadt falatot, és kéri a következőt.

És Lujzi bizony ravasz lett (nem hiába RókusMókus a beceneve): kifigyeli, hogy hol tartózkodik a kukac, ha Lujzanyukája néha olyan amatőr, hogy nem dugja el a speizba, vagy rejti el egy kb. 75 centis baba szemmagasságán túli területre. Ilyenkor jön az égtelen csatakiáltás, és indul a roham a kukacért. A harcos kis Mókus se lát, se hall, amíg nem kapja meg, amit akar.

A kedves olvasó ebből két dolgot szűrhet le:

A: A gyermek éhezik.

- Nem, szerencsére nem erről van szó. Mókinak kiváló az étvágya, és továbbra is mindent elnyel a bendője. Erre bizonyíték az előző íráshoz fűzött illusztráció.

B: A gyermek kissé akaratos.

- Igen, HisztisMirtill újabb fokozatba kapcsolt, és több kísérletet is tett/tesz mostanában a hatalom megdöntésére és erőszakkal történő átvételére.

Egyelőre Lujzaanyukája állja a sarat, de erről majd legközelebb bővebben!

A Karácsony előtti hajrában fejére nő a takarítás, pakolás? Netán új lakásba költözik, és sok a pakolnivaló?

Kiváló, innovatív ötlettel állt elő a Lujzaanyukája nevű feltörekvő győri családi vállalkozás. Bár a gyermekmunka hazánkban tilos (hozzáteszem, hála Istennek), esetünkben a megfelelő kiskapuk alkalmazásával és nézőpont kérdése alapon mégis nyélbe tudunk ütni egy mindkét fél számára előnyös üzletet. De nem csigázom tovább a Kedves Olvasó fantáziáját, szeretettel ajánlom legújabb szolgáltatásunkat: Pakolós Lujzit! 

Előnyei: (hogy csak a legalapvetőbb előnyeiről beszéljünk)

- nem dohányzó, egyéb káros szenvedélytől mentes munkaerő

- két étkezés között pár korty vízzel és néhány darab kukaccal újratölthetők az egyébként szinte sosem kimerülő energiaforrásai

- időtakarékos, egészségügyi szünetet sem igényel, wc-re nem jár

- a legnagyobb portól, pókhálótól sem riad vissza (ilyennel persze otthonában még nem találkozott, a fent említett jelenségeket kizárólag hallomásból ismeri)

- kisebb, könnyebb tárgyak mozgatására specializálódott, bár folyamatosan fejlődik, feszegeti határait

- garantáltan végigviszi a rá bízott projektet, rendkívül lelkiismeretes, alapos, az utolsó darabig kipakolja a rá bízott szekrényt(is).

Referenciamunkái:

Ha tehát felkeltettük érdeklődését, gyermekfelügyelet jeligére várjuk jelentkezésüket!

(apróbetűs rész: ügyfelünk egyelőre csak kipakol)

Boldog karácsonyt!

Kihasználva az októberi hosszú hétvégét, ismét kiruccant a család külföldre. Ezúttal Lujza focista apukáját itthon hagytuk, Repülő Mókussal a nagyszülőkkel és keresztanyukájával indultunk útnak az őszből a nyárba, Mallorcára.

A repülésről most csak annyit, hogy mínusz pont a palmai reptérnek, ahol ismét a bőröndökkel pörgették ki a csodababakocsinkat, a hatalmas reptér teljesen ellentétes szegletében, mint ahol leszálltunk. Az alvó, most már kb. 8,5 kilós kipirult csomaggal a kezemben így hát végigmasíroztam a bőröndökkel utánunk guruló családdal a – halál komolyan – legalább 1-2 kilométeres kanyargós reptéren. Büntetésből meg is nyomtam kifelé jövet a szomorú fejes értékelést, hogy gondolkodjanak el magukon ezek a szédült spanyol repterek.

No, de a nyaralás ismét azt a hatást váltotta ki az éppen 9 hónapos Mókusból, mint az eddigiek, és ő is éppen azt a hatást váltotta ki, bármerre jártunk, mint korábban. Vigyorgott mindenre és mindenkire, járt keze-lába, és a világvégehangulatú néhány embertől eltekintve minden járókelőnek, kutyának és galambnak, buszon vagy éppen a vonaton utazónak feldobta a napját.

Az utazás tanulságai összefoglalva:

- A nagyszülők szerint is rászolgál a nevére B(eles) Lujza. Oli papa volt a legjobban elhűlve, akinél szinte tényleg többet és gyakrabban evett a pocakos babám. No persze, ha a söröket nem számítjuk. Mármint a papánál

- Lujzival tényleg lehet jönni-menni. Voltunk templomban, megmásztuk a Castell de  Bellver hegyet, strandoltunk, kirándulóvonatoztunk, villamosoztunk, beültünk esténként vacsizni, ő pedig élvezett minden programot.

- Az éjszakát lehetőleg csak a közvetlen, edzett hozzátartozókkal töltse a gyermek! Utólag is elnézést Lujza keresztanyukájától, aki szerint az egyébként jól alvó keresztgyermek rosszabb, mint egy kutya. Én ugye már megszoktam az éjjeli horkoló, éneklő, fújtató neszeket, amiket kiad magából, és hogy néha percenként fordul kettőt a tengelye körül, de ez a nappali Lujzát ismerőknek nem annyira evidens.

- Szuper jó dolog a reptéren a játszótér. Ezért mondjuk képzeletben nyomok egy mosolygó fejes értékelést a palmai reptérnek. Mert itt tényleg le lehet foglalni a várakozástól nyűgös gyerekeket. Lujzi mondjuk teljesen jól érezte magát az üveg és a széktámla benyálazásával órákon át, de azért gondoltam, teszünk egy próbát, és szocializálom a gyereket. No, hát amennyire a kisgyerekeket imádja Lujza, azt öröm nézni. Egyből rástartolt egy 4 év körüli kisfiúra, villámsebesen utána mászott a beleülős játékautóhoz, és szájtátva, mosolyogva csak nézte, mit csinál. Miután a pajti átváltott a csúszdára, mellénk szegődött egy 10 hónapos kis német kölök, akivel ismét pillanatok alatt egy hullámhosszra kerültek egymás benyálazásával és nézegetésével, míg az anyukák megvitatták a fogzás körüli gondolataikat. Így születnek a nemzetközi barátságok.